Jom HaAlija / יום העלייה

A KNESSZET 2016-BAN AZ IZRAELI BEVÁNDORLÁS, AZ ALIJA EMLÉKNAPJÁT A HIVATALOS ÁLLAMI ÜNNEPNAPJAINK KÖZÉ EMELTE. AZ ÜNNEP ARRA AZ IDŐSZAKRA ESIK, AMIKOR A HETISZAKASZBAN ÁBRAHÁM ELHAGYJA OTTHONÁT, HOGY KÁNAÁNBA, AZ ÍGÉRET FÖLDJÉRE MENJEN

2016 november 8. volt az első ünnepnap. Nem emlékszem mit csináltam aznap. Éltem a friss bevándorlók hétköznapját, munka után szaladgáltam, hivatalban kilincseltem, vagy éppen cikket írtam az első másfél év élményeiről.

Idén valahogy ünnepelni kéne, de legalábbis a magam módján.

Olvasni! Pár napom van, ezalatt már nem leszek történész, a téma szakértője, aki vitákat provokál és komoly harcban megvédi az álláspontjait, de arra még elég az időm, hogy összeállítsak egy kis olvasnivalót, hátha valemelyik olé társam kedvet kap a tovább olvasáshoz, így az új ünnep közeledtével.

„A zsidó nép az első szétszórattatás óta – kisebb-nagyobb csoportokban, vagy magányosan – folyamatosan keresi a visszatérés lehetőségét.” – ez az első fontos gondolat amelybe belebotlok.

“Bábel folyamainál – ottan ültünk és sírtunk, mikor emlékeztünk Cionról… Hogyan dalolhatnánk az Ö-való dalát idegen földön?…Ha elfelednélek Jeruzsálem, feledjen el jobbom. Tapadjon a nyelvem ínyemhez…” – így folytatódik idézve a 137. zsoltárt.

Inkább evilági definíciót kerestem:

„A Szentföldre történő bevándorlást („alijázás”-nak hívják a köznyelvben, az alija „felmenetel”, átvitt értelemben „haza vándorlás” jelentésű héber szóból) mindig is támogatott volt a zsidó közösségeken belül, de leginkább Izrael megalakulása után volt szükség az új állam népességének növelésére.” – így szól az egyik, és így a másik:

„Izrael története – az aliják története (is). Alijázik, vagyis „felmegy, felemelkedik” az a zsidó, aki a diaszpórából vagy száműzetésből Erecbe költözik. Olénak hívja a Biblia Izrael azon gyermekeit is, akik kivonultak Egyiptomból, és a babiloni fogságból hazatérőket is. Az alija tartotta fenn a zsidó jelenlétet a Szentföldön nem csak a második szentély korában, hanem a bizánci, arab, mameluk és ottomán korban is, és az alija tette lehetővé a modern Izrael állam megalapítását.

Az alijázásnak általában két motivációját találhatjuk: egyik a meggyőződés a másik az üldöztetés. Az elsőre példa a hászid mozgalom, mely tagjai a 18-19. században szervezett csoportokban vándoroltak Erecbe. Az üldöztetések elől menekülők között a Spanyolországból 1492-ben kiűzött zsidókat említhetjük.

Az „új” vagy „modern, cionista” alijáról 1882 és 1948 között beszélhetünk. Az Első Aliját (1882-1903) egyrészről az oroszországi pogromok, másrészről pedig a cionista mozgalom kialakulása és a cionisták tevékenysége váltotta ki. Az Első Alija mintegy 25 ezer, többnyire kelet-európai bevándorlót jelentett, akik jobbára egyénenként vagy kisebb csoportokban érkeztek az olyan mozgalmak, mint a „Hibbat Zion” vagy a „Bilu” hatására.” – már látom ugrálni fogok a forrásaim között, hogy minden fontos dolgot érintsek:

„A legelső modern-kori zsidó bevándorlás, vagyis alija a századfordulón ment végbe, az 1881-82-es oroszországi pogromok után, aminek nyomán főleg orosz és kelet-európai zsidó bevándorlók (héberül a bevándorlók csoportjait olim-nak hívjuk) hagyták el addigi hazájukat egy jobb élet reményében, de többen érkeztek Jemenből is, összesen mintegy 35 ezerrel növelve Palesztina zsidó lakosságának létszámát. Bár az ideérkezők közel fele a letelepedési nehézségek miatt pár éven belül visszatért szülőhazájába.”

Ehhez a másik forrásból még hozzátenném:

„Ennek a kornak az oléi alapították az első mosávokat, mezőgazdasági településeket. 1903-ra a mosávok száma elérte a 28-at és körülbelül 90 ezer acre földet vásároltak, többek között Edmond de Rotschild támogatásával. A létrejövő városi települések közül Jafó a legnevesebb, ahol mintegy 3 ezren telepedtek le.” – de menjünk sorban tovább:

„ A második alija 1904-14-ig tartott, melynek hátterében a cári Oroszország zsidósága ellen foganatosított antiszemita intézkedések álltak, így ez alkalommal is zömében oroszokból állt a mintegy 40 ezer fős olim. Ebben az időszakban jöttek létre az első kibucok, a szocialista ideákat magukénak valló orosz fiatalok munkája nyomán, illetve az első modern zsidó város, Tel Aviv is.” – a másik olvasmányom így fogalmaz:

„Ebben az alijában jobbára szocialista érzelmű fiatalokat találunk Oroszországból, akik egy munkásállam alapjait akarták lerakni Erec Izraelben. A letelepedő fiatalok eleinte a mosávokban vállalták bérmunkát, majd megkezdődik az első kibucok megalakulása. Ezek a pionírok alapítják 1909-ben Tel-Avivot. Ebben az időben alakul meg az első zsidó önvédelmi szervezet, a Hasomer szövetség. A héber nyelv a napi élet minden területén elterjed, megjelenik a héber nyelvű sajtó és irodalom. A Második Alija, mely 40 ezer új bevándorlót számlál, az első világháború kitöréséig tart.”

Aztán szinte refrénszerű mondat jön:

„A kezdeti nehézségek azonban a bevándorlók felét megint eltántorították.”

„A Harmadik Alija (1919 – 1923) a Második folytatása, melyet a világháború félbeszakított. Az oroszországi Bolsevik forradalom, a háború utáni Ukrajnai pogromok, Palesztina Brit megszállása és a Balfour-nyilatkozat mind serkentőleg hatott az alijára. A Harmadik Alija 35 ezer bevándorlója főleg a Hehaluc mozgalom és a galíciai Hasomer Hacair keretében érkezett. Ezek az öntudatos olék jelentős részt vállaltak a Jisuv vezetéséből, megalakították a Hisztadrutot, az első országos munkásszervezetet, és jelentős szerepet vállaltak a Hagana védelmi szervezetben; elkezdődik az iparosítás, fejlődik az infrastruktúra és a mezőgazdálkodás. A Harmadik Alija hatására jelentősen megszaporodnak a zsidó települések, kibucok, mosávok.”

„…közülük már csak nagyon kevesen tértek haza.” – fűzi hozzá a másik írás és így folytatja:

„ Az 1924-29-es időszakban a negyedik alija során 82 ezer zsidó érkezett Palesztinába, közvetlenül a nagy világgazdasági válság, a lengyel zsidó-ellenes intézkedések és az amerikai bevándorlási kvóták szigorítása miatt, viszont 23 ezren így is hazatértek pár éven belül.” Másként fogalmazva:

„Ezek az olék elsősorban a városokban – főleg Tel-Avivban – telepednek le, magukkal hozott szerény tőkéjüket fektetik be. Gombamód szaporodnak a kisebb éttermek, boltok, szállodák, építkezések. A tengerparti sávban mindazonáltal számos új mezőgazdasági település is létrejön, többnyire citrus ültetvények mellett. A Negyedik Alija 67 ezer olét számol, az 1926-ban kialakuló gazdasági válság miatt azonban az azévi mintegy 13 ezer bevándorló fele más országba utazott tovább, sőt, 1927-ben többen jeridáznak, mint alijáznak. A gazdasági válságból 1929-ben kezdődik meg a kilábalás, és az alija újra felfut.” – és folytassuk a gondolatmenetet egy másik idézettel:

„Ez a hatalmas bevándorló áradat azonban már nem csak lakhatási vagy foglalkoztatási nehézségeket okozott a zsidó közösségnek, de felvetette a közös nyelv kialakításának igényét is.

Az utolsó, ötödik alija (1929-39) kiváltó oka Németország náci uralom alá kerülése és a közép-kelet-európai országok jobbratolódása volt. Ez volt a legtöbb olimot hozó alija, hiszen 1940-re mintegy 250 ezren érkeztek az ekkor brit mandátumterületként működő Palesztinába.” – ugrás:

„…ez alkalommal érkeznek először nagy számban Nyugat- és Közép-Európából a Hitler uralomra jutása utáni időkben. Az olék 80 százaléka városokban telepedik le: Tel-Avivban, Haifában, ahol 1933-ban adják át az ország első modern tengeri kikötőjét, és Jeruzsálemben. Az érkező német és osztrák zsidók közt nagy számban találunk akadémikusokat, orvosokat és más értelmiségieket, például zenészeket, akik megalakítják az új filharmonikus zenekart. 1933-ban az alija egy új fajtája is megjelenik: az ifjúsági alija. A második világháború előestéjére a zsidó népesség eléri a 475 ezret, Palesztina lakosságának 40 százalékát.” – másik cikkhez visszatérve, az időben is visszaugorva, érintenünk kell a zsidó-arab konfliktust is:

„Ez a hatalmas szám pedig maga után vonta az egyre feszültebb viszonyt az ott élő – ekkor még jóval népesebb – arab lakossággal, amely nem egyszer összecsapásokba torkollott, arra késztetve a briteket, hogy bevándorlási kvótát vezessenek be. 1939-ben született meg a brit kormány javaslata, amely amellett, hogy 75 ezer főben maximalizálta az elkövetkező öt évben bevándorló zsidók számát, földvásárlási korlátot szabott ki a zsidó lakosságra. A javaslatot végül az arabok nem fogadták el, Palesztina kapui pedig a II. világháború alatt zárva maradtak, esélyt sem adva a menekülésre a közben Európában életét vesztő hat millió zsidónak.”

„ A XIX. század végétől összesen öt nagy bevándorlási hullám zajlott le, aminek következtében pár ezerről 640 ezerre nőtt a zsidók száma a brit mandátumterületen, Palesztinában mire kikiáltották Izrael államot, 1948-ban.”

Így szól az összesítés, aztán átvezet a jelen felé, és ehhez már csak egy záró gondolatot kellett találnom, olyat amely már napjainkról is szól, íme:

„A megalakulásakor kb. 640 ezer fős Izrael mai, több mint hét milliós népességének szinte egésze második-, harmadik generációs bevándorlókból áll, hiszen létrejöttének alapja éppen az volt, hogy otthont teremtsen a világ minden táján kisebbségben élő zsidóság számára. Ezt az elvet az 1948-as államalapítási nyilatkozat is magába foglalta, majd az 1950-es Visszatérési Törvény (Law of Return) is kimondta minden zsidó automatikus visszatéréshez és állampolgársághoz való jogát. Ennek köszönhetően három éven belül megduplázódott Izrael népessége, a német, osztrák, olasz Holocaust túlélők, a bolgár és román zsidóság nagy részének és a közel-keleti arab országok, mint Líbia, Jemen vagy Irak zsidóságának bevándorlásával. Az ’50-’60-es években az újabb bevándorlási hullámmal érkeztek az észak-afrikai országok (Tunézia, Marokkó és Egyiptom), valamint Magyar- és Lengyelország zsidóságának jelentős része is, hozzájárulva az izraeli kultúra színesedéséhez.”

/Sillo Sándor/

Források:

leharblog.wordpress.com/2011/07/26/lehetek-oszinte/

kitekinto.hu/eia/2011/01/16/izrael_a_bevandorlok_orszaga_i._resz

kitekinto.hu/eia/2011/01/19/izrael_a_bevandorlok_orszaga_ii._resz

regi.sofar.hu/hu/node/25628

zsido.com/megtartottak-az-elso-alija-napot-izraelben/

FOTO: Robert Capa